Amikor bizalmat szavazunk valamilyen együttműködésre a másikkal, akár a munkahelyen, akár a párkapcsolatban, eljutunk arra a pontra, hogy szeretnénk a másikkal együtt működni valamilyen projekt, együtt töltött idő, esetleg intimitás stb. vonatkozásban. Úgy értékeljük, érezzük, gondoljuk, hogy tovább mélyítjük a nyitottságot és esélyt adunk magunknak és így a másiknak az együtt teremtésre.

Mint mindenhol, a kommunikáció, annak mértéke, az önkifejezés milyensége hihetetlenül fontos tényezők, de gyakran csak felszínesen foglalkozunk ezekkel a rohanó mindennapok eseményeiben.

A világ történéseit, benne az embereket mindig a saját tapasztalásainkon, szűrőnkön, érzéseinken, érzékeléseinken keresztül éljük, értelmezzük. S ez mindig a saját nézőpontunkat jelenti. A másiké lehet nagyon hasonló, de sohasem ugyanolyan, különben egyenprogramozott robot klónok lennénk.

A másik szándékának, ténylegs viszonyulásának minőségét csak „feltételezhetjük”, hogy mi is, mert a megélés mindig egyéni, egyedi, saját.

Ugyanazt az eseményt, egy szerződés aláírását, és majdani végrehajtását, egy délutáni mozit, egy találkozót a barátokkal, egy együtt töltött éjszakát mindenki a saját elképzelése, érzései, gondolatai mentén valósít és él meg.

Általánosságban elmondhatjunk, hogy bízunk egy pozitív folytatásban, ahol a másik megjelenik és aktív részese marad az adott eseménynek, folyamatnak (pont úgy, ahogy mi is), amennyiben nem egyszeri történetről van szó.

A folyamatosság, a befektetett energia, hogy ott vagyunk és teszünk az adott közös projekt sikerességéért fontos elem. Ha jelezzük elképzeléseinket, esetlges nehézségeket, a kihívásokat, félreértéseket stb., azzal teret biztosítunk önmagunk és a résztvevők számára ahhoz, hogy aktívan hozzájáruljanak és így hozzájárulhassunk mi is egy hosszabb távú, sikeres és örömteli együtt teremtéshez.

Az elvárásaink azzal kapcsolatban, hogy mit hogyan szeretnénk, megmutatja a keretrendszert, amely számunkra fontos, biztonságos és elfogadható. A résztvevők eldöntik, hogy ezzel mennyire és hogyan tudnak, és miért akarnak vagy sem együtt működni.

Kontrollal csak a saját viszonyulásaim, döntéseim felett rendelkezem, amelyt irányíthatok.

Ha úgy érzem, látom, hogy egy együttműködés nem hozza a számomra fontos elemeket, akkor eldönthetem, hogy meddig és miért vagyok hajlandó folytatni azt, vagy megszüntetni a folyamatot. Természetesen a nyitottság a változásra, változtatásra, fejlődésre, valamint tisztában lenni a saját határainmmal, késznek lenni nyertes-nyertes kompromisszumok kötésére nagymértékben segíti egy adott együttműködés továbbvitelét. Fontos észrevenni, hogy mikor kezdjük feladni önmagunk, meglátni, hogy túl hosszú ideig, egyoldalúan túl sok energeiát, időt, figyelmet áldozunk fel a közös cél érdekében egyre egyoldalúbban, amely már ellenünk, az egészségünk, testi, lelki egyensúlyunk megbomlásához vezethet.

Az együttműködés is egy tánc, ahol az egymás irányába történő impulzusokra odafigyelve érdemes a mindkét fél számára még „élvezetes” együtt „mozgást” végezni.

Emlékezzünk arra, hogy minden változik és minden egy folyamat része, és a „térben” végtelen mennyiségű újrakalibrálási lehetőség van.

Kérdés, mit szeretnél, és mit teszel érte a mostban?

Az ítélkezés és a szeretet nem létezhet együtt.

Amikor bármit, vagy bárkit megítélek, az azt jelenti, hogy megkérdőjelezem a teremtés tökéletességét.

Mindennekk és mindenkinek megvan a maga helye a létezésben.

Különben nem lenne ott, nem létezne.

Amilyen gondolatokat és érzésekként hordozok az elmémben és a szívemben, azok a külvilágban különböző „szereplőkön” és egymáshoz nagyon hasonló forgatókönyveken keresztül fognak megvalósulni, tükröződni.

Amennyiben elég sokáig megfigyeltem őket, felfedezhetem a mintákat.

Amint meglátom őket, lehetőségem nyílik arra, hogy "megbirkózom" az elfogadásukkal.

A negatív érzések a félelemen és a hiány érzésein alapulnak, megfosztva engem a belső békémtől és az önszeretetemetől.

A szeretet felé az első lépés az elfogadás.

Amit másokban megítélek, azt vagy tagadom, hogy bennem is létezik, vagy másokkal, illetve magammal szemben is megteszem. Illetve még nem integráltam ezeket önmagamon belül kedvességgel, megértéssel és elengedéssel.

A "valóságunk ellenőrzéshez" szükség lenne napi szinte egy pillanatra megállni.

Amennyiben nem szánok időt arra, hogy megértsem, miért ismétlődnek dolgok az életemben, továbbra is utat találnak majd hozzám – amíg fel nem dolgozom és el nem engedem őket.

Sokféleképpen lehet ezt megtenni. A ThetaHealing is egy ilyen mód.

Válaszd magad, és találkozz őszintén önmagaddal.

Megéri a fáradságot.

Te a saját magad ura vagy?

A tudatunkban a "tekintély" valakihez, egy csoporthoz vagy emberek csoportjához kapcsolódik, amelyek akár egy intézményt képviselnek, amelyek szabályokat és kereteket határoznak meg, döntéseket hoznak, s ezeket betartatják, valamint hozzájuk igazodni szükséges.

A szabályok és keretek nagy része belénk plántált, mélyen bennünk gyökerezik, s az ország népének vallását és hagyományait, a társadalmi berendezkedését tükrözik.

Néhányuk már idejét múlta, másokat pedig érdemes megőrizni, életben tartani.

Gyermekként szükségünk van ezekre a keretekre, hogy „elhelyezzük magunkat” a földi tapasztalatok játéktábláján.

Idővel egyes struktúrák túlterhelőnek, irányítónak és fojtogatónak kezdenek tűnni.

Ez az a pillanat, amikor lelkünk és szívünk elkezdenek megkérdőjelezni, hogy mi szolgálja a fejlődését a legmagasabb szinten és a legjobban.

A szellem szabadsága azzal is jár, hogy emlékezünk arra, hogy mi vagyunk a saját létezésünk irányítója.

Ezt könnyebb mondani, mint megvalósítani.

Az is egy választás, hogy ne a szakértőkhöz, a gurukhoz, a szülőkhöz, a partnerekhez vagy a rendszerhez forduljunk iránymutatásért.

Az a döntés, hogy nem adjuk át hatalmunkat (döntéshozatali képességünket) másnak, bátorságot, elszántságot, elkötelezettséget, döntést és cselekvést igényel.

Szükségünk van tisztánlátásra, tudatosságra és bizalomra a forrásenergiában, a Teremtésben, Istenben, hogy higgyük és érezzük, hogy támogatva vagyunk az önmegvalósítás útján.

Önmagad választása azt jelenti, hogy látod és megérted lelked valódi szükségleteit, vágyait és hívását.

És ehhez árnyékmunkára van szükség.

Szembe kell nézni a határok felállításának következményeivel kapcsolatos félelmeinkkel, hogy mondhatunk nemet a szülőknek, társaknak, partnereknek stb. a belső igazságunkat választva.

Ehhez időre van szükség, hogy belénk ivódjon és „aktiviálódjék”.

A változás egy folyamat. És vannak visszaesések, megpróbáltatások, kihívások, próbatételek, amelyek megmutatják, hol is tartunk fejlődésünkben.

Ez a spirituális evolúciónk része. Senki sem kényszerít téged semmire, csak te magad.

Te szabod meg a tempót.

Emlékezzünk arra, hogy lehetsz az életed, a gondolataid és a tetteid ura.

Önmagadhoz tartozol. Bármi más az egy „állapot”, egy forgatókönyv, amely segít meglátni, hol állsz és mit akarsz vagy nem akarsz ebben a földi tapasztalatban.

Válaszd a létezésed felszabadítását, lépésről lépésre elengedve a képzeletbeli ragaszkodásaidat és a bármilyen természetű, örökölt, tanult vagy az életutadon eddig a pillanatig felvett mintákat.

Megvan az erőd és rendelkezhetsz önmagad felett hatalommal, mert te vagy önmagad tényleges ura.

Meg tudod csinálni.

Bízz a folyamatban, bízz a belső igazságodban.

S emlékezz arra, hogy együtt vagyunk ezen az úton.