Szépség és belső harmónia együtt és külön-külön
Reggel felébredve, s a tükörbe nézve, legtöbbünk, valljuk be őszintén, leginkább csak elretten, de lehet meg is rémül a még szedett-vedett reflexiójától.
Aztán egy hideg vizes arcmosással mégiscsak nekiindulunk a napkezdeti rutinnak, s mire ruhába bújunk és megisszuk az aktuális meleg italunk, máris összeszedettebbnek, netalántán szebbnek érezzük magunkat.
A szépség fogalma társadalmanként más és más, ahol az ideálok folyamatosan változnak.
Ez egy csodálatos és megnyugtató ténymegállapítás – „messziről”.
Közelről meg az számít, hogy mi hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, illetve hogyan viszonyulunk önmagunk emberi, női vagy férfi megjelenési formájához.
A mai modern világban a közösségi média filterei és most már az AI által generált képek pixel-tökéletessége sajnálatos módon testképzavart okozhatnak az amúgy is törékeny önképünkben, ha nem vagyunk kellően érzelmileg és szellemileg is stabilak.
A kép önmagunkról már gyermekkorban sérülhet. Ahogy a szüleink, a közvetlen környezetünk bántak vagy még ahogy most is bánnak velünk, rányomja bélyegét az önképünkre, akár pozitív, akár negatív módon.
Felnőttként még tökéletes külsővel megáldva is lehetnek belső érzelmi szorongásaink, amelyek meggátolnak minket az önelfogadásban és az öröm megélésében. És ez idővel meg is látszik rajtunk.
Az érzelmi és szellemi stabilitás egy részét hozhatjuk egy viszonylagosan egészséges családi miliőből, illetve az életünk folyamán, s tapasztalásaink mentén építhetjük ki, építhetjük fel magunknak azokat.
Az igény az önmegismerésre belső indíttatású.
Az önelfogadás pedig egy folyamat, amely önmegismerésen, megengedésen, megértésen, elengedésen alapul és ráadásul több szinten.
Gyakorlati szinten építjük újra kapcsolódásunkat a testünkkel, s ezzel párhuzamosan a lelkünkkel.
Az önazonosság építi az önbizalmat, az egészségesebb opciók választását. Javítja, erősíti a hitet önmagunkban, ami autentikus, hiteles egyéni kisugárzást eredményez.
S ez a kisugárzás magnetikus. Mert őszinte, mert harmóniában van önmagunkkal és bennünk lévő életerővel. Felragyog a valós énünk és átragyogja testünket, sugárzunk.
Ez a lélekragyogás természetesen szép és vonzó.
A fizikai testünknek ugyanolyan szüksége van a figyelemre, a jelenlétre, mint a lelkünknek. A belső harmónia és a külső szépség is odafigyelést, törődést, jelenlétet igényelnek.
A saját felelősségem az, hogy testem és lelkem a lehetőségeim szerint a legmagasabb, legjobb úton, módon tápláljam, óvjam, kényeztessem. Emlékezzünk arra, hogy minden kicsi „ön-választással” már tehetek a szépségemért, a belső harmóniám visszaállításáért. A szándék és a kitartás itt is számít.
A szépség a sokféleség ünneplése, ahol harmóniában vagyok önmagammal és elfogadom a másságot önmagamon belül és kívül is hálával azért, hogy a teremtés csodálatos részeként embernek születtem.
