...amit valaki más mond rólad, s Te csak legyintesz, hogy "Jó, jó, nincs is az úúúúgy", vagy "Áááááá, ugyan már, miket beszélsz?!", felkiáltással elhessegeted magadtól azt, ami rólad szól, s pozitív. Azt, amit a másik észrevesz benned, s csodál, s ennek hangot is adva Téged ezzel "szembesít". S Te, ahelyett, hogy ezt befogadnád, elutasítod, kétkedve, hitetlenkedve fogadod. Ember lánya és fia, hogy akarsz szeretni, miközben a szeretet egy aspektusát, mely rólad szól fogadni sem tudod. Mai napi kihívásod ezért annyi, hogy mikor valaki dicsér, jót mond rólad, egy egyszerű köszönöm-mel elfogadod azt. Nem fogsz se visszabókolni, se filozofálni, se vitatkozni rajta, csak örülni neki és (be)fogadni.
