17 Cikk: Amikor bizalmat szavazunk az együttműködésre

Amikor bizalmat szavazunk valamilyen együttműködésre a másikkal, akár a munkahelyen, akár a párkapcsolatban, eljutunk arra a pontra, hogy szeretnénk a másikkal együtt működni valamilyen projekt, együtt töltött idő, esetleg intimitás stb. vonatkozásban. Úgy értékeljük, érezzük, gondoljuk, hogy tovább mélyítjük a nyitottságot és esélyt adunk magunknak és így a másiknak az együtt teremtésre.

Mint mindenhol, a kommunikáció, annak mértéke, az önkifejezés milyensége hihetetlenül fontos tényezők, de gyakran csak felszínesen foglalkozunk ezekkel a rohanó mindennapok eseményeiben.

A világ történéseit, benne az embereket mindig a saját tapasztalásainkon, szűrőnkön, érzéseinken, érzékeléseinken keresztül éljük, értelmezzük. S ez mindig a saját nézőpontunkat jelenti. A másiké lehet nagyon hasonló, de sohasem ugyanolyan, különben egyenprogramozott robot klónok lennénk.

A másik szándékának, ténylegs viszonyulásának minőségét csak „feltételezhetjük”, hogy mi is, mert a megélés mindig egyéni, egyedi, saját.

Ugyanazt az eseményt, egy szerződés aláírását, és majdani végrehajtását, egy délutáni mozit, egy találkozót a barátokkal, egy együtt töltött éjszakát mindenki a saját elképzelése, érzései, gondolatai mentén valósít és él meg.

Általánosságban elmondhatjunk, hogy bízunk egy pozitív folytatásban, ahol a másik megjelenik és aktív részese marad az adott eseménynek, folyamatnak (pont úgy, ahogy mi is), amennyiben nem egyszeri történetről van szó.

A folyamatosság, a befektetett energia, hogy ott vagyunk és teszünk az adott közös projekt sikerességéért fontos elem. Ha jelezzük elképzeléseinket, esetlges nehézségeket, a kihívásokat, félreértéseket stb., azzal teret biztosítunk önmagunk és a résztvevők számára ahhoz, hogy aktívan hozzájáruljanak és így hozzájárulhassunk mi is egy hosszabb távú, sikeres és örömteli együtt teremtéshez.

Az elvárásaink azzal kapcsolatban, hogy mit hogyan szeretnénk, megmutatja a keretrendszert, amely számunkra fontos, biztonságos és elfogadható. A résztvevők eldöntik, hogy ezzel mennyire és hogyan tudnak, és miért akarnak vagy sem együtt működni.

Kontrollal csak a saját viszonyulásaim, döntéseim felett rendelkezem, amelyt irányíthatok.

Ha úgy érzem, látom, hogy egy együttműködés nem hozza a számomra fontos elemeket, akkor eldönthetem, hogy meddig és miért vagyok hajlandó folytatni azt, vagy megszüntetni a folyamatot. Természetesen a nyitottság a változásra, változtatásra, fejlődésre, valamint tisztában lenni a saját határainmmal, késznek lenni nyertes-nyertes kompromisszumok kötésére nagymértékben segíti egy adott együttműködés továbbvitelét. Fontos észrevenni, hogy mikor kezdjük feladni önmagunk, meglátni, hogy túl hosszú ideig, egyoldalúan túl sok energeiát, időt, figyelmet áldozunk fel a közös cél érdekében egyre egyoldalúbban, amely már ellenünk, az egészségünk, testi, lelki egyensúlyunk megbomlásához vezethet.

Az együttműködés is egy tánc, ahol az egymás irányába történő impulzusokra odafigyelve érdemes a mindkét fél számára még „élvezetes” együtt „mozgást” végezni.

Emlékezzünk arra, hogy minden változik és minden egy folyamat része, és a „térben” végtelen mennyiségű újrakalibrálási lehetőség van.

Kérdés, mit szeretnél, és mit teszel érte a mostban?