Kihívások

Hol kezdődik? Hol végződik? Mikor mondok nemet egy együttműködés folytatására?

Mit jelent a párbeszéd?

Mennyire merem kimondani őszintén a gondolataim, kételyeim, meggyőződéseim, érzéseim, észrevételeim, hitrendszereim a együttműködés témájára, mikéntjére vonatkoztatottan?

Hogyan kommunikáljam mindezt, hogy "csak egy kicsit és csak finoman" (saját magamhoz mértem) s ne "rohanjak bele a másikba"? Vagy hogyan segítsem a megértés folyamatát a saját részemről és a másik fél részére?

Hogyan élem meg, dolgozom fel, ha engem utasítanak vissza? Vagy velem kommunikálnak úgy, hogy az "gombnyomkodó", miközben tudom, hogy a "jó ügy érdekében ügyködnénk mi itt együtt"?

Hol kezdődik és hol végződik a kompromisszumok sora? Mikortól nem kompromisszum a kompromisszum, hanem már megalkuvás?

Ennyinél megállnék. (Pedig lehetne rágcsálni a "kapcsolodási típusok" mögöttes trauma mintázatát...)

Természetesen a szubjektív tényező kihagyhatatlan a téma vizsgálatánál, és természetesen minden megoldás jó!

Csak bírjuk cérnával, de leginkább a belső lelki béke megteremtésével!

Sok sikert mindannyiunknak! Drukkolok!

Bármit megalkothatsz,

csak indulj már meg, kérlek nagyon szépen!

Hidd el, jó lesz.

"Tegyél magasról" 

a visszahùzó

"De mi van ha..", meg a

"S ha mégse..." kezdetű gondolatokra..

Na, őőők nem a barátaid..

A jó érzés viszont igen..

Ölelééés!

Ha épp nincs jobb dolgod a mai nap folyamán, akkor figyeld meg a gondolataid, s mikor épp fülön, nyakon vagy ki tudja hol, csípsz egy negatívat, húzz egy strigulát. Esetleg jegyezd fel a témakört, hogy mire fókuszálsz ilyenkor. Több ezer gondolatunk van egy nap folyamán, de a témakörök száma csak néhány, amelyek körül "forognak".

Ha stréber vagy, akkor pozitívokkal is megteheted ezt, hogy észrevedd, mennyi jó dolog már most része életednek. S akkor akár még hálát is rebeghetsz értük.

A nap végére látni fogod, merre jársz leginkább agyadban, "pluszba, vagy mínuszba"?

S miért fontos ez? Emlékezzünk arra, hogy ahol a fókusz ott az energia. Ami "bent, az kint".

S ahol az energia, azt a dolgot táplálod életerőddel, azt teremted meg újra és újra.

Emlékezzünk arra, hogy a tegnapi gondolataid, döntéseid éled ma..

Mivel segédfogalmunk sincs arról mikor, mit, mennyit, s egyáltalán ki, hogyan gondolkodik rólunk, vagy arról, amit teszünk, így teljesen felesleges "olyan elrugaszkodott mértékben", mint ahogy gyakran tesszük, azon filózni, hogy vajon mit fog az "akárki" gondolni rólam, erről?

Most kinek is akarok megfelelni?

A többiek, vagy mások elvárásainak, vagy inkább a saját igényeimnek?

Az önmegtagadás teljes fokú előtérbe emelése az önmegvalósítás teljes háttérbe szorításával járhat, ami hosszútávon egyre kellemetlenebb és felesleges feszüléseket, robbanásokat vagy szimpla lebetegséget eredményezhetsz.

Az önszeretet első lépése az önmagam választása, amit gyakran önzőnek tekinthetnek mások, vagy akár érezhetünk mi is. 

Emlékezzünk arra, hogy ha "elfogyunk", nincs miből adnuk. S ha nem adunk magunknak, azt tanítjuk másoknak, hogy nekünk sem kell adni.

A választás, mint mindig, a tiéd. S bármikor választhatsz másképp.

Légy bátor.

Látod magadon, hogy elszakadt a cérna, s már nem bírod, s nem is akarod visszafogni az "áradatot" ami zúdul ki belőled..

Ha még van az "állapot észlelésén kívül extra kapacitásod", jegyezd meg, mi ömlik ki a szádon. Mikor lenyugodtál, emlékezz vissza szavaidra.

S itt jön el a tuti rész:

1) a kritika, ami kiszállt a szádon, az rólad (is) szólt (leginkább),

2) s aki ezt kihozta belőled, az a személy abban a pillanatban a te "mestered" (személyi edződ), s segít Neked. Segít észrevetetni valamit, amit már csak így vagy képes meglátni magadban, amin jó lenne már változtatni egy kicsit.
Hogy mi az? - majd megsúgja lelked.

Azért ne légy túl szigorú önmagadhoz..

A tükör csak azért olyan "hangos", hogy "jobban lásd mán" a fát az erdőtől..

Érted? Kitartás, menni fog!

Azt mondják, az emberi lélek szárnyalni szeret szabadon földön s égen (s ez még rímelt is).

Akkor vajon meddig, és miért tart meg kötöttségeket, s vajon hol kezdődik öröme, majd az idő múlásával válik az ürömmé, amennyiben a változások nem épülnek be adott kötöttségekbe?

Hát kérlek szépen, gondolj arra, hogy minden, ami eddig történt az "fizikálisan" mögötted van, elmúlt, nincs, vagyis egy fekete űr.

Hiába tekintesz oda lelki szemeiddel, az agynak adott pillanatnyi utasításod szerint ott csak sötétség van, punktum! Nagyszerű, mondhatnánk!

Akkor most nézz körül! Amit éppen látsz, érzel, amire épp most figyelsz, az a "van" pillanata.

Hééé(j), nem nézhetsz vissza, mert "kővé dermedsz" a sok "képzavar miatt", főleg ha még bekapcsolod a hangot is "hozzá"!

Szóval, ott tartottunk, hogy mögöttünk sötétség, meg a káosza talán, vagy csend és béke?

Belebámulsz a világba, s máris a "most-ban" vagy. Semmi és senki más nem létezik, csak az a hely, ahol vagy, azok az emberek, vagy állatok, növények vagy mind egyben, vagy nélkülük, akikkel, amikkel megosztod a "tered".

Ha ekkor csak rájuk figyelsz, meg magadra, hogy mit érzel, akkor most jelen vagy. S ha még jobban figyelsz, akkor azt is el fogod tudni dönteni, hogy milyen gondolatokkal és így tettekkel tőltöd fel ezt a pillanatot a "szabad akarat jegyében".

Ennyike.

Sok sikert!

Amennyiben unod már azt, hogy az agyadmindig a "hiányra" figyel, s csak azt hajtogatja megállás nélkül, mi nincs, minek kéne máshogy lennie, vagy nem kellene lenne, s már fáraszt ez az állapot, egyszerűen kezdj el odafigyelni arra ami van úgy, hogy azonnal hangot is adsz neki például így:

"De örülök, hogy ebben a hidegben meleg helyen lakom!"
"De örülök, hogy folyóvízzel rendelkezik a házam és nincs szükség arra, hogy 6órát gyalogoljak naponta vízért!"
"De örülök, hogy ma is egészségesen ébredtem, meg a párom, gyermekem, szüleim is!"
"De örülök, hogy van autóm, amivel kényelmesen eljuthatok A-ból, B-be!".
"De örülök minden ételnek, amellyel a Föld ellát engem!"
"De örülök, hogy épek a szemeim és láthatom a havat, gyermekem örömét, a focimeccset!"

Ésatöbbi.

Ügye meg van a lényeg?

S ha ezt a gondolatmenetet elég ideig folytatod, figyeld meg, hogy örülni fog a lelked. S bármikor, bárhol "előkaphatod", ha már nagyon sz@rul éreznéd magad gondolataid terhe alatt.

Észrevenni, mikor nem mondod ki a saját igazad, s inkább behódolsz a másik, vagy "csak a rendszer" akaratának az egy nagyszerű fordulópont tud lenni életünkben.

Ha ezt sikerül megfogni, állj meg egy pillanatra és nézz magadba őszintén, hogy mit tettél volna leginkább az adott helyzetben -szíved szerint.

Ha ez is megvan, akkor már óriásit léptél előre azon az úton, amely a belső hangod meghallásához vezet.

Hogy mikor fogsz majd rá tényleg hallgatni?

Jó kérdés, meg az is, hogy akarsz-e egyáltalán vele foglalkozni?

Gondolkoztál már ezen?

Tégy egy fogadalmat magadnak ma reggel és tartsd magad hozzá egész nap. Nem baj, ha félremegy, de vedd észre, hol és mikor.

Kacagj rajta egy nagyot (miután ki "any@ztad" magad), majd engedd el, s új lendülettel vágj bele a folytatásba. Menni fog, hiszen csak egy napról van szó.

Melyik az a jó dolog amit valaki más mond rólad, s Te csak legyintesz, hogy "Jó, jó, nincs is az úúúúgy.", vagy "Áááááá, ugyan már, miket beszélsz?!", felkiáltással elhessegeted magadtól azt, ami rólad szól, s pozitív.

Azt, amit a másik észrevesz benned, s csodál, s ennek hangot is adva Téged ezzel "szembesít". S Te, ahelyett, hogy ezt befogadnád, elutasítod, kétkedve, hitetlenkedve fogadod.

Az ember lánya és fia, hogy akarsz szeretni, miközben a szeretet egy aspektusát, mely rólad szól fogadni sem tudod. Mai napi kihívásod ezért annyi, hogy mikor valaki dicsér, jót mond rólad, egy egyszerű köszönöm-mel elfogadod azt.

Nem fogsz se visszabókolni, se filozofálni, se vitatkozni rajta, csak örülni neki és (be)fogadni.