Ami bent, az kint, s ami kint, az bent, de akkor hol vagyok én?
Valamelyik reggel elég nehéz energiákkal indult. Éreztem, hogy már az előző este óta elkezdtek szétfeszíteni bizonyos negatív gondolatok, amelyek aztán szépen lassan kezdték bedarálni emberi, női aspektusomat.
A belső megfigyelő felhúzott szemöldökkel nézte a „zajlást”.
Reggelre már kényszeresen éreztem, hogy „valamit tennem kell” (ami most nem mediáció), „állapotom” kezelésére.
A „naplózást” választottam, hogy kikerüljön elém a fejemben vetített kép a kapcsolódó érzésekkel.
Természetesen az én világomban, s a nézőpontjaimból tekintve a témára, az nagyon, de nagyon logikusnak, így számomra „részrehajlónak” tűnt.
Majd elindult a nap. Futottak benne párbeszédek, emberekkel való kapcsolódások.
S ismét rá kellett jönnöm arra, hogy mennyire meg tudnak mutatódni a saját blokkjaim (is) a mások hozzám való viszonyulásán keresztül.
Hajlamosak vagyunk csak a másikban keresni a hibákat, miközben tökéletlenségükben tökéletesen mutatják, mire kéne magunkon belül jobban odafigyelni.
Például, ha mondok valamit magamnak, amit csinálni szeretnék, majd az utolsó pillanatban pont az ellenkezőjét teszem; vagy el sem jutok odáig, hogy megtegyem a már „ezer éve” önmagamnak ígérgetett dolgokat, akkor miért várom másoktól el a következetességet?
Először magamon belül érdemes „gyógyítanom” az adott témát. Jelen esetben egyre „tegyem egyre következetesebben oda magam magamnak”.
Minél jobban gyakorlom ezt, s válik valóságom aktív részévé, annál többször fog ez az energia, viselkedésmintázat mások által visszaköszönni számomra a saját életemben.
Mindenki a saját belső világán keresztül éli meg ugyanazt a pillanatot, s épp ezért megélése teljesen egyedi lesz.
Gyárthatunk feltételezéseket, hogy a másiknak mikor mi mit is jelenthet. Hogy személye milyen hatással van ránk őszerinte vagy szerintem. Mindenki a saját nézőpontjából éli a saját igazát, s igaznak hitt valóságát.
Ezért az önmagamra, az egymásra odafigyelés, őszinteség, nyitottság foka fogja meghatározni a kapcsolódás mélységét, minőségét és idejét önmagammal és másokkal.
S ez is nagyon szépen tanítja a felelősséget, amelyet önmagam gondolataiért, érzéseiért, tetteiért, amik meghatározzák az önmagamhoz, másokhoz és a világhoz, és ezáltal az egymáshoz való viszonyulásainkat.
A bennem lévő megfigyelőre odafigyelés segít „jelen maradni” és „tényszerűen” kezelni a helyzeteket; észrevenni, mikor esünk ki a „középpontunkból”.
Emlékezzünk arra, hogy minden helyzet rendben van, s hogy minden helyzet társteremtői is vagyunk. S minden helyzethez való viszonyulásunk a saját tudatos, vagy tudatlan választásunk.
Ezt sokféleképpen lehet „menedzselni”. Drámaian, hárítással, kapkodással, elutasítással, feladással, beragadással, könnyedséggel, felelősségteljesen, határozottan, vagy félelemmel, de kurázsival teli..
Figyeld meg érzéseid, gondolataid. Tedd őket önmagad számára láthatóvá. Minél jobban gyakorlom ezt, s válik valóságom aktív részévé, annál többször fog ez az energia, viselkedésmintázat mások által visszaköszönni számomra a saját életemben. Emlékezz arra, hogy mindig hozhatsz egy újabb, minőségében más döntést.
Öleléés
