29 Cikk: Félelem és fájdalom a komfortzónám? Kösz, nem

Volt már olyan megélésed, amikor egy találkozás után csodálatos békesség szállt meg, amely örömteli és nyugodt volt, és úgy érezted, hogy csak a fellegekben jársz?

Már sokszor dolgoztam ThétaHealing-gel azon, hogy nem tudom, milyen érzés úgy élni, hogy harmóniában, szeretetben, pozitív együttteremtésben vagy a másikkal, nemcsak pillanatokra, hanem általános alapállapotként. A mi nem azt jelenti, hogy nincsenek feszültségek, megoldandó helyzetek, ellentétes bármik. Igenis vannak, hiszen ez az élet része, viszont a kihívásokhoz való hozzáállás „háttérbázisa” érzelmileg stabil és biztonságos.

Amikor először ráláttam arra, hogy a jó is lehet ismeretlen, félelmetes és másképp “nyugtalanító”, vagyis „rossz”, akkor rendesen felhúztam a szemöldökömet. És fel is zaklatott, elszomorított ez a felismerés. Hiszem, így vajon hányszor szabotálhattam egy nagyszerű pillanat elmélyülését és vagy kiteljesedését elutasítással, ellenállással?

Ha sokáig a komfortzónánk a feszülés, a szenvedés, a testi, lelki fájdalom, akkor azt megszokjuk, s utána furcsa lehet, “nehézséget okozhat” a jó, mint alapállapot elfogadása, mert az mindenfajta értelemben és formájában „testidegen” lehet.

Az önmegfigyelés az önfejlesztés szükséges alapeleme.

Amikor valami láthatóvá, ezáltal kézzel foghatóvá válik számunkra, onnantól nyílik meg az út annak áttranszformálásához, átalakításához.

Ez egy folyamat. "Folyamatos folyamat" átprogramozni magunkat szépen lassan arra, hogy egyre jobban és jobban odafigyeljünk arra, hogy “csak” örüljünk egy kellemes, jó pillanatnak, az állapotomnak, s hogy képessé váljunk, legyünk képesek megtartani magunkban ezt a rezgés szintet.

Nem baj, ha nem sikerül, ha kibillenünk, ha elszáll a biztosíték. A szándék a fontos. Hogy valamit máshogy szeretnénk csinálni hosszútávon, mint korábban.

Bármilyen eszközrendszer, legyen az ThétaHealing, Accesbar, jóga, kineziológia stb., vagy csak egy egyszerű beszélgetés a barátokkal, segíti, támogatja ezt a folyamatot, de választanunk kell azt újra és újra és újra.

Vagy nem.

Az is rendben van.

Minden rendben van, csak emlékezzünk arra, hogy mi vagyunk a felelősök saját testi, lelki, szellemi állapotunkért.

A megmentő, hosszútávon, te vagy.

Mindig van segítség, amelyet lehet keresni, kérni, kapni és fogadni, de a választás, a döntés mindig a miénk.