Az egyik legfrusztrálóbb helyzet, mikor gyermekünk felénk fordulva, például ébredés után egy kicsivel, az mondja "játszunk!"... Édes Istenem, gondoljuk, pont most, mikor még főzni/mosni/bevásárolni/egy fontos hívást lezavarni, vagy ki tudja még mit, kellene tennünk, s gyermekünk épp most kér fel minket játékra.
Számos esetben leülünk, egy darabig játszunk, majd "csak úgy" elkezdünk valami mást is csinálni párhuzamosan, hogy azért haladjon a nap is.. Vagy egyszerűen elmagyarázzuk csemeténknek, hogy mindjárt ráérünk vele foglalkozni, de előbb még gyorsan elvégzünk egy-két apró dolgot.. Csalódott gyermekünk megpróbálja lekötni magát, miközben kérdéseivel továbbra is minket bombáz, mi meg lelkiismeretünk csitítása végett szóban válaszolgatunk, vagyis verbálisan jelen vagyunk, tekintetünk röpke ideig megpihen rajta, majd ugyanolyan gyorsan tovább is áll...
S itt el is vész az odafigyelés értéke, a pillanat varázsa.
Aktív jelenlétre.
Sokszor csak azt szeretné (amit, mi felnőttek is), hogy meghallgassák gondolataikat, a szülő figyelmének központjába kerülve úgy érezze, nincs semmi és senki fontosabb abban a pillanatban csak ő. Amennyiben ezt megadjuk neki, megmutatjuk, hogy értékeljük kis lényét, elfogadjuk olyannak amilyen, anélkül, hogy reagálnánk valamire, vagy tanítanánk neki új dolgokat, esetleg kijavítanánk. Folyamatos szemkontaktust tartva csak jelen vagyunk és teljes lényünkkel figyelünk az előttünk lévő kicsi kis csodára.
Amennyiben ezt a típusú figyelmet gyakoroljuk, mintával szolgálunk gyermekünk számára, amely -tudatalattijába szivárogva - segítségére válhat felnőttkori kommunikációjában. Mivel tudatlanul tudni fogja, hogy figyelmes hallgatóként (aki csak befogadja a másik álláspontját, érdeklődéssel, anélkül, hogy a saját igazát, vagy ellenkezését akarná kifejezni) olyan ember lesz, aki tiszteletben tartja a másik "másságát".
S ahogyan bánok környezetemmel, azzal egyben azt is tanítom, hogy hogyan bánjának velem.
Ezért is fontos, hogy szülőként ennek a "tételnek" tudatában legyek, s aktív gyakorlásával mutassak pozitív példát gyermekemnek..
