Napi Kihívás: Mivel segédfogalmunk sincs arról...

...mikor, mit, mennyit, s egyáltalán hogyan gondolkodik a másik rólunk, vagy arról, amit teszünk, így teljesen felesleges "olyan elrugaszkodott mértékben", mint ahogy gyakran tesszük, azon filózni, hogy vajon "ha ezt és ezt teszem, mondok, csinálok", akkor mit fog x/y vagy csak szimplán a "jónép" gondolni rólam/erről?
Most kinek akarsz megfelelni? Mindig a többiek/mások elvárásainak, vagy inkább a saját igényeidnek? (A filozófiai okfejtéseket a társadalmi, vallási normák stb. létjogosultságáról most inkább kihagynám.)
A lényeg gondolom úgyis érthető, nevezetesen az önmegtagadás teljes fokú előtérbe emelése az önmegvalósítással szemben. A választás, mint mindig, a tiéd, s természetesen az úgy jó, ahogy van.