Látod magadon, hogy elszakadt a cérna, s már nem bírod, s nem is akarod visszafogni az "áradatot" ami zúdul ki belőled..
Ha még van ezen "állapot észlelésén kívül extra kapacitásod", jegyezd meg, mi ömlik ki a szádon.
Mikor lenyugodtál, emlékezz vissza szavaidra.
S itt jön el a tuti rész:
1) A kritika, ami kiszállt a szádon, az rólad (is) szólt (leginkább),
2) s aki ezt kihozta belőled, az a személy abban a pillanatban a te "mestered" (személyi edződ), s segít Neked.
Segít észrevetetni valamit, amit már csak így vagy képes meglátni magadban, amin jó lenne már változtatni egy kicsit.
Hogy mi az? Merengj el egy kicsit rajta, s majd megsúgja lelked a választ.
Higgy szavának!
Azért ne légy túl szigorú önmagadhoz..
A tükör csak azért olyan "hangos", hogy "jobban lásd mán" a fát az erdőtől..
S amikor láthatóvá, hallhatóvá válik a „beragadás”, akkor egyúttal kézzel foghatóvá, érzékelhetővé.
S ekkor már észreveszed lassan a mintát.
S amikor ez is megtörténik, akkor képes leszel megállni, és egy másfajta döntést hozni.
Ekkor lépsz ki a „végtelenített ismétlődés-hurokból” egy új útra.
Érted?
Kitartás, menni fog!
