Valamikor a nem is olyan távoli múltban egy szombati napon, amikor négy család tíz gyermekkel karácsonyi süti partira készült... Pont egy nagyon fárasztó időszakon voltam túl és egy külföldi utazás előtti hétvégéről lett volna szó, s bár éreztem, hogy nem vagyok én erre az „együttlétre” kész, mégis (kötelességből úgymond) bevállaltam a lebonyolítást, aminek meg is lett a karácsonyi előtti böjtje kicsit másképp. Az esemény reggelén arra ébredtem, hogy nem tudok megmozdulni. Kétrét görnyedve jutottam el a mellékhelységig, s az enyhez köhögés (akkor még nem volt Covid a térben) további nehezítő körülményt jelentett. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. A helyzet drámaian komikus volt, s e tapasztalatnak köszönhetően a következőkre jutottam:
Amennyiben nem vállalod fel közvetlenül azt, amit tényleg, őszintén, a szíved szerint szeretnél, akkor majd a Teremtő (Erő) megtalálja azt az eszközt, amely hozzásegít vágyad beteljesítéséhez, de nem biztos, hogy tetszeni fog.
A tested olyan, mint egy jó szolga, aki válhat a legjobb barátoddá, támogatóddá, leghangosabb szószólóddá.
Ő lelked anyagi temploma, akinek ellenálló- és tűrőképessége hosszantartó, de nem határtalan.
Ha nem figyelsz oda rá, rabszolgáddá teszed.
Amikor egy kis szórakozásért könyörög, akkor azt mondod neki, hogy most más a fontos. Amikor csak pihenni szeretne, kiszúrod a szemét egy "most erre nincs lehetőség" „rizsával”, miközben észre sem veszed, hogy az egyik leghűségesebb társad. Veled van egy életre, hogy támogasson az együtt-tapasztalás jegyében, s mégsem figyelsz oda rá eléggé, kizsigereled, s mikor már ordít, és sztrájkba kezd, akkor kezdesz csak (fel)figyelni rá.
A tested is rendelkezik egyfajta tudatossággal, s jobb esetben te is rendelkezel testtudatossággal.
Az ételek jelentik az anyagi, míg gondolataid, tapasztalásaid az érzelmi szintű táplálását testednek.
Mikor megköszönd testednek, hogy veled van, s szolgál - bárhogy is bánj vele - tiszteletet, hálát gyakorolsz feléje, ezáltal önmagad egyik aspektusa felé is.
Partnerek vagytok a földi létezésben, ahol a test jelenti az anyagi szintű kapcsolódásodat e világhoz.
Önmagam fel nem vállalását testem megtette helyettem. Besegített létrehozva a vágyott célt, hogy ne legyen nálam semmiféle összejövetel. Mivel nem voltam képes belső igazságom őszintén kommunikálni, egy lumbágó formájában megoldással szolgált ő.
Azóta fejlődtem, de még mindig van min csiszolni, hogy életem folyamán testemmel együttműködjem, és az ő igényei is sokkal jobban, időben és megfelelő minőséget biztosítva
