30 Cikk: Mi a tudatosság számomra?

Mindenki életében eljön egy vagy makacskodás esetén több olyan pillanat, amikor az univerzum megálljt parancsol, hogy végre elgondolkodjunk azon, mi is történik most épp velünk.

Ez az a pillanat, amikor bármilyen megoldás jó, csak valaki mondja meg a tutit, mutassa meg az utat, s „vakon” követjük, csak szűnjön már meg a fájdalom.

Nekem „szerencsém volt”, mert ezt a kihívást „lelki, érzelmi” síkon teremtettem meg magamnak, s nem valami oltári baleset, vagy egyéb betegségek által. (Ezúton is köszönöm ezt magamnak..)

Szóval megtörtént a kihívás és megindult a válasz-megoldás keresés, amely egyik spirituális téma után hozta a másikat, YouTube-videók, majd online kurzusok formájában leginkább angol nyelven. Habzsoltam az új nézőpontokat és egymás után ültettem át a gyakorlatba, próbáltam ki a számomra szimpatikus eszközrendszereket.

Örültem az emelkedettebb és lelkileg nyugodtabb pillanatoknak, miközben éltem lelki törzsfejlődésem által teremtett új helyzeteket.

Elindultam egy új úton, anélkül, hogy látnám, hol a vége. De nem is gondolkodtam ezen még akkor.

Viszonylag hamar megérkezett a felismerés, hogy az összes „javasolt energetikai megoldás” lényege az önismeret mélyítése.

Csodás, gondoltam. Ez a megoldás! S utána minden tutti lesz! Muhahahhhhhaahaha

Igen, jöttek a változások, érdekesebbnél érdekesebb és izgalmasabb teremtések. Megérkezett az elmozdulás, a váltás, de a kihívások nem tűntek el. Csak átalakultak. Ugye..

Ez nem igazán tűnt fel, hiszen az új kihívások „élése” épp elég figyelmet és energiát igényelt. Éreztem, hogy „haladok előre”. Hogy milyen irányban? Hát, kérem szépen, ami mögöttem volt, ahhoz képest előre. S ez is örömöt jelentett.

Majd az évek múlásával egyre jobban kézzel foghatóbbá vált az „önmegfigyelés általi önmegismerés” és a jelen lét fontossága, visszont annak „végtelenített volta” csak az utóbbi időszakban tudatosult bennem. Az elmúlt három év kozmikus energetikai változásai (nevezzük most így) mindenre és mindenkire hatással voltak, és vannak. Szinte megszűnt a „türelmi idő”. Ha halogatunk, akkor annak következményét sokkal gyorsabban érezzük meg nemcsak a bőrünkön, hanem mindenhol.

S ekkor döbbentem rá, hogy „átcsúsztam” egy olyan energetikai mezőbe, ahol a hozzáállásom önmagamhoz és életem eseményeihez abból állt, hogy milyen újabb és újabb energetikai munkára van szükségem ahhoz, hogy felfényesítsem magam, hogy kipattintsam az épp aktuális blokkom, hogy oldjam a gyerekkori traumák épp megmutatkozó részeit.

S ekkor megláttam, hogy így az egyik energetikai változás a következő oldást igénylő állapottá alakul át. A fényesedés, a változás folyamatos.

S ekkor megértettem, hogy csak megoldandó problémaként tekintek életemre, ami elvonja figyelmem a pillanatok öröméről, vidámságáról és ünnepléséről.

Ekkor tudatosítottam magamban, hogy .a „fényesítés” mellett lehet jelenben lenni és jelen lenni a mostban, megadva a lehetőséget magamnak a felszabadulásra, felszabadultságra anélkül, hogy elfeledkeznék a kihívásokkal járó felelősségekről és a cselekedetek fontosságáról.

Minden nap egy lehetőség az önfejlesztésre, az öröm választására, a megengedésre, miközben érezhetem lelki gyötrődésem, fájdalmam, tudatában maradva annak, hogy egyik állapot sem állandó.

Jön és megy. Meddig ragad bele a fókuszom az egyikbe vagy a másikba, az a saját hozzáállásom és választásom eredménye.

A kitartás, a gyakorlás, a feladás, majd „feltámadás”, újra kezdés, az önszabotázs és megbocsátás, elfogadás.. is mind része a mindennapjainknak.

A jó barátok, a józan paraszti ész, a nyitottság és az akarat, a hit és az ősbizalom a bennünk lévő isteni minőség jelenlétében és az, hogy azzal egylényegűek vagyunk, többszörösen segít az utunkon, hogy könnyedebb legyen.

Önmagunk megértése, ezáltal elfogadása, majd megszeretgetése, és „hibáink” megbocsátása segít „lelágyulni”, kedvesebbé, megértőbbé, ezáltal együttérzőbbé válni önmagunkkal így másokkal szemben is.

Ez jelenlét, odafigyelés saját magamra.

Többféle úton-módon lehetséges ez.

Kérdés: Mi a szándékom?

Mit választok?

Majd mit teszek meg érte?

Te épp hol tartasz?