14 Cikk: Dráma az anyaméhben 1. rész / Az ikerterhesség kialakulása

Számos terhesség indul ikerterhességnek anélkül, hogy bármilyen tudomása lenne róla a szülőknek. Azonban az ikrek már az anyaméhben is tisztában vannak egymás jelenlétével, kapcsolódásuk minőségével. Ha egyikőjük „elveszíti” – még ott, az anyaméhben- a testvérét, akkor a megszülető gyermek(ek) tudat alatt folyamatosan érzékeli(k) az elveszített ikertestvér hiányát. Az ikerterhesség témájának járt utána Alfred R. és Bettina Ausermann a “Dráma az anyaméhben” című könyvében.

Számos terhesség indul ikerterhességnek anélkül, hogy bármilyen tudomása lenne róla a szülőknek. Az „elveszített” ikertestvér hiányát a megszülető gyermek(ek) tudat alatt folyamatosan érzékeli(k). Ennek a témának járt utána Alfred R. és Bettina Ausermann. Az általuk írt „Dráma az Anyaméhben” c. könyv alapján, a teljesség igénye nélkül, cikksorozat indul a téma feldolgozására.

1. rész

Számos felnőtt, de kisgyermek és gyermek találhatja magát szemben olyan megmagyarázhatatlan érzésekkel, amikor valaminek vagy valakinek a hiányáról, „nem jelenlétéről” számolnak be. Vajon mitől lehet ez? Miért jelennek meg ezek az érzések, miközben a külső körülmények nem adnak okot azok kialakulására?

Fogamzáskor a megtermékenyített petesejt az osztódása folyamán „ketté, néggyé majd nyolccá osztódva magában hordozza ugyanannyi élet kialakulásának lehetőségét”. A legtöbb emlősnél „automatikusan” több utód fogan meg, míg az emberi méh legnagyobb biztonsággal egy gyermek kihordására a legalkalmasabb.

Ikerpárok kétféle képen alakulhatnak ki, legtöbbjük külön-külön petesejtből és ondósejtből, kétpetéjű ikrekként fejlődnek ki, míg az ikerpárok harmada ugyanabból a megtermékenyített petesejtből alakul ki, ők az egypetéjű ikrek, egymás genetikai „klónjai”.

Különleges esetet jelent, amikor két különböző ondósejt ugyanazon petesejt két megtermékenyíthető részét termékenyíti meg. Ezen ikrek lehetnek „kétpólusú” vagy „kétmagú” petesejtből kialakult ikrek, ahol az ikrek apai részről különbözőek, míg anyai részről azonosak.

Lehet olyan kétpetéjű ikerterhesség, amely két férfi, így két különböző nemi aktus alkalmával fogant meg. A kétpetéjű ikrek egymástól függetlenül ágyazódnak be az anyaméh eltérő részeibe, s itt saját sejtüreget és méhlepényt alakítanak ki maguknak.

A terhességek nagy része ikerterhességnek indul, de erről- számos okból kifolyólag - nem mindig szerzünk tudomást. Lehetséges, hogy az anya rendelkezik egy második anyaméhhel, vagy egyszerre több, mint egy petesejt érik meg és hagyja el a petefészket. Egyaránt befolyásoló tényező lehet az életkor, a családon belüli ikergyermekek gyakorisága. Olyan esetre is van példa, hogy egy darab megtermékenyített petesejt a sejtosztódás fázisában ikerterhességgé alakul át. A petevezetékben történt megtermékenyítés folyamán is kialakulhat ikerterhesség, viszont a beágyazódást már csak egy petesejt végzi el sikeresen, s az itt felszívódó sejtek még nem számítanak az „elveszített ikerterhesség” témakörébe. A beágyazódás maga az a folyamat, amely „kézzel foghatóbbá” teszi az ikerterhesség történtét. Az egyidőben, mesterségesen megtermékenyített és sikeresen beágyazódott petesejtek is ide tarotnak.

Jelenleg a fogamzástól számított harmadik héten ultrahanggal már felismerhetők a néhány milliméteres méretű embriók. A nőgyógyászok általában (az utolsó vérzés első napjától számítva) a terhesség 9-12. hetében végzik el a rutinvizsgálatokat, amikorra a legtöbb ikerterhesség „eltűnik”, s általában egyetlen embrió növekszik tovább.

A beágyazódott petesejt, az embriót, a legnagyobb bizonyossággal a 14. terhességi héttől lehet látni, s ez az az időpont, amikor a legtöbb orvos megosztja a leendő anyával ezt az információt, hogy megfelelően felkészüljön az ikerterhességgel járó „többlet kihívásokra”.

A terhesség kezdetén az embriók egymáshoz viszonyított elhelyezkedése különböző lehet, s ez meghatározó élményt jelent a fejlődő embrióra. Lehet, hogy ugyanazt a méhlepényt oszja meg ikertestvérével, vagy a két méhlepény egymásba nő. Mindkét esetben az érzelmi kötődés, a fejlődés, az egymásra utaltság érzései már itt megjelennek az embriók egymás közötti kapcsolódásában. Egy ennyire közeli létállapotban bekövetkező drasztikus változás, az egyik iker felszívódása, vagy a fejlődés egy későbbi fázisában történő elveszítése maradandó érzelmi lenyomatot eredményezhet a megszülető gyermek lelki világában, amelynek hatása felnőtt korban, indirekt módon, s akár kedvezőtlenül is befolyásolhatja a túlélő iker életét.

Foly. köv.

A ThétaHealing@ modalitás érzelem és hitmunka része képes feltárni olyan mintákat, amelyek visszautalhatnak egy ilyen típusú dráma lenyomatára. Az ülést végző személy energetikai „tértartással” támogatja az önmagunkhoz, tudatalattinkhoz, és a mindenséget átszövő és bennünk is meglévő életerőhöz, tudatossághoz való kapcsolódást.

A bennünk lévő isteni esszencia érzi és érti az „igazát”, s ennek mindkét fél tudatában van. Félrebeszélésre kevés az esély, mert a belső igazság láthatóvá és tapinthatóvá válik. Az egyetlen „félni való” az őszinte találkozás önmagunkkal.

Ebben tudok humoros és biztonságos teret nyújtani azoknak, akik úgy érzik, hogy ez a modalitás és személyem nyújthat számukra tovább lépést az eddig még fel nem oldott, dolgozott belső „feszülések” elengedésére.

Nem vásárolható!

15 Tanmesék 1: A Vad és a Vadász (by HEli)

Tanmesék

A vad és a vadász

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy férfi, de volt belőle akár több is, csak más-más kiadásban, s mégis volt bennük jó pár közös vonás. Sármosak voltak, műveltek, kedvesek, egyedi humorral.

Egyesek sportosabbak, mások kevésbé, de egyértelműen megnyerő modorral, olykor-olykor már kínosan pontos figyelmességgel. Ahol megfordultak, ott mindig akadt legalább egy nőnemű lény, akinek fennakadt tudatlan tudatalattijának szűrőjén e nemesebbnek tűnő férfi fajta. Volt bennük valami megmagyarázhatatlan, valami titokzatos, valami húzó, vonzó erő, amelyre felfigyelt nőiségük egy (sérült) aspektusa.

Ezek a nők, akikre hatással volt ezen férfiak feromonja, energia csápja, intellektusa, tudása, tapasztaltsága, szintén felismerhetők voltak, szinte tipikusnak mondható, egy kis lebecsmérlő hangnemmel kijelentve akár „csoportosítható” módon. Lehet nem a legszebbek, de rendezettek, akik próbálnának magukra odafigyelni egyre jobban és jobban.

S vannak, akinek ez sikerül is többé-kevésbé, hol így, hol úgy, de összességben még nem találtak vissza önmagukhoz, erejükhöz, szeretetükhöz. Még könnyen elvarázsolódnak, ha a megfelelő szavakat hallják, ha a megfelelő módon figyelnek oda rájuk, hisz az élet forgatagában már régen elvesztették kapcsolódásuk fényükkel, belső lényükkel.

Már régen elfeledték, hogy milyen az, mikor őszintén választják őket. De, lehet csak szimplán naivák, hiszen anyáik is azok voltak, s legtöbbünk, valljuk meg őszintén, s jobb esetben, saját kárunkon tanulunk – vagy még akkor sem.

Szóval emberünk, a fenti sármos, ki tisztában van hatásával, de belsejében hordozott lelki sérüléseinek valóságával nemigazán, természetes módon vadász. De hát minden férfi az valahol, nemdebár.

S ez így van jól.

Az okos vadász energiatakarékos is ám. A lehető legkevesebb energiabefektetéssel a legnagyobb vadat szeretné elejteni, de igazából bármelyik megteszi, csak könnyű zsákmány legyen ám, ugyebár.

Érzékenysége a legtöbb nő számára el sem képzelt tartományokban mozog, hiszen az ember lánya is elhitte, hogy a férfi kemény, nem lehetnek (ergo nincsenek) mély érzései (most erősen általánosítunk, mert ez egy tanmese), s egy érzéketlen tuskó (khm, bocsánat ismét).

S ez a tévhit óvatlanná teszi a nőt, s észre sem veszi, hogy a vadász már rég letapogatta szuper érzékeny érzékelőivel lelkének sebezhetőségét, s már rég megtalálta a „rést a falon”. Itt kedvességével, vélt s az adott pillanatban valós jelenlétével beszivárog a nő jelenébe, figyelmével elvarázsolja, s a már oly régóta vágyakozó nő gyorsan el is vész vágyálmaiban, miközben azt hisz – amit épp akar. S itt felhangzik egy cseppet sem együttérző ördögi kacaj, s aki jól figyel, az öniróniát is enyhén kihallja.

De térjünk vissza tanmesénkbe, ahol vadászunk intelligens fajta, jól keveri az idő, hely, események, kifogások és lehetőségek, vagy azok hiányának kártyáit. Hol megjelenik, hol eltűnik, de mindig hatással van, s hagy annyi impulzust, hogy hölgyünk érezze a törődést, aki észrevétlenül válik hasonlóvá egy horogra akad fickándozó halra, akit egy hálóban még a vízben tartanak, mert hát sok hal van a tóban, vagy folyóban. S vadászunk szereti a változatosságot, de szabadságát még jobban.

S ez is rendben van.

Gyűlnek a halak, az elejtett vadak s e bőség okozhat gondot, mert a többszörösen megosztott figyelem „hibázik” egy idő után, s a szépen szőtt történetek hálóján kisebb nagyobb rések támadnak, amelyekre az intuíciójára korábban nem hallgató nő egy idő után mégiscsak felfigyelhet ám.

Az elején még elhessegeti ezeket a gondolat foszlányokat, kellemetlen, feszítő érzéseket, hisz olyan szép dolgok történnek vele, mint a mesében. S észre sem veszi, hogy egy tanmese főszereplőjévé vált időközben.

Vadászunk nem zavartatja magát, több kártyával, cinkelt kockákkal játszik, fegyverét nadrágjában hordja és csábításra használja meglepő sikerrel. S ha úgy érzi, elkezd szorulni a hurok, s megváltozik a szélirány, egyszerűen lelép. Eltűnik az erdő sűrűjében, otthagyja a parton a félig kibomlott hálót és angolosan lép egy nagyot a következő vadászmezőre. Neki mindegy merre jár, mert amire vadászik az magától jön vele szembe, szinte felkínálja magát, s ő csak levadássza a legnagyobb együttérzéssel, csak nála ez mást jelent, mit vadászatának tárgya számára.

Tanulság:

A vad teremti a vadászt és a vadász a vadat, s addig, amíg nem ismeri fel a vad, hogy ki nem elégített, elfolytott érzelmei, vágyai, lelki sérülései erdejében kering, addig bármikor meglepheti őt benne egy, vagy akár több vadász.

S e "nemes lelkek" megmentőnek álcázzák magukat, pedig ők is csak áldozatok, akiket "levadászott" saját tanmeséjük története, amelynek sötét erdejében hitegetik önmagukat -leginkább egyedül, elveszetten.

Nem vásárolható!

16 "Szabad Alkotás": Légüres Tér (by HEli)

Légüres tér

Egyszer volt.

Hol nem volt.

Vége volt.

El se kezdődött.

Azt hittük jó lesz.

És jó volt.

De aztán nem lett, csak elmúlt.

Eltűnt. Szublimálódott.

Anyagiból légneművé vált.

Elhalványodott.

Atomjaira szétesett.

Egy emlékfoszlánnyá vált.

Köd előttem, köd utánam.

A jelen üres.

Hűlt helye van világomban világodnak.

Nem vásárolható!

17 Cikk: Amikor bizalmat szavazunk az együttműködésre

Amikor bizalmat szavazunk valamilyen együttműködésre a másikkal, akár a munkahelyen, akár a párkapcsolatban, eljutunk arra a pontra, hogy szeretnénk a másikkal együtt működni valamilyen projekt, együtt töltött idő, esetleg intimitás stb. vonatkozásban. Úgy értékeljük, érezzük, gondoljuk, hogy tovább mélyítjük a nyitottságot és esélyt adunk magunknak és így a másiknak az együtt teremtésre.

Mint mindenhol, a kommunikáció, annak mértéke, az önkifejezés milyensége hihetetlenül fontos tényezők, de gyakran csak felszínesen foglalkozunk ezekkel a rohanó mindennapok eseményeiben.

A világ történéseit, benne az embereket mindig a saját tapasztalásainkon, szűrőnkön, érzéseinken, érzékeléseinken keresztül éljük, értelmezzük. S ez mindig a saját nézőpontunkat jelenti. A másiké lehet nagyon hasonló, de sohasem ugyanolyan, különben egyenprogramozott robot klónok lennénk.

A másik szándékának, ténylegs viszonyulásának minőségét csak „feltételezhetjük”, hogy mi is, mert a megélés mindig egyéni, egyedi, saját.

Ugyanazt az eseményt, egy szerződés aláírását, és majdani végrehajtását, egy délutáni mozit, egy találkozót a barátokkal, egy együtt töltött éjszakát mindenki a saját elképzelése, érzései, gondolatai mentén valósít és él meg.

Általánosságban elmondhatjunk, hogy bízunk egy pozitív folytatásban, ahol a másik megjelenik és aktív részese marad az adott eseménynek, folyamatnak (pont úgy, ahogy mi is), amennyiben nem egyszeri történetről van szó.

A folyamatosság, a befektetett energia, hogy ott vagyunk és teszünk az adott közös projekt sikerességéért fontos elem. Ha jelezzük elképzeléseinket, esetlges nehézségeket, a kihívásokat, félreértéseket stb., azzal teret biztosítunk önmagunk és a résztvevők számára ahhoz, hogy aktívan hozzájáruljanak és így hozzájárulhassunk mi is egy hosszabb távú, sikeres és örömteli együtt teremtéshez.

Az elvárásaink azzal kapcsolatban, hogy mit hogyan szeretnénk, megmutatja a keretrendszert, amely számunkra fontos, biztonságos és elfogadható. A résztvevők eldöntik, hogy ezzel mennyire és hogyan tudnak, és miért akarnak vagy sem együtt működni.

Kontrollal csak a saját viszonyulásaim, döntéseim felett rendelkezem, amelyt irányíthatok.

Ha úgy érzem, látom, hogy egy együttműködés nem hozza a számomra fontos elemeket, akkor eldönthetem, hogy meddig és miért vagyok hajlandó folytatni azt, vagy megszüntetni a folyamatot. Természetesen a nyitottság a változásra, változtatásra, fejlődésre, valamint tisztában lenni a saját határainmmal, késznek lenni nyertes-nyertes kompromisszumok kötésére nagymértékben segíti egy adott együttműködés továbbvitelét. Fontos észrevenni, hogy mikor kezdjük feladni önmagunk, meglátni, hogy túl hosszú ideig, egyoldalúan túl sok energeiát, időt, figyelmet áldozunk fel a közös cél érdekében egyre egyoldalúbban, amely már ellenünk, az egészségünk, testi, lelki egyensúlyunk megbomlásához vezethet.

Az együttműködés is egy tánc, ahol az egymás irányába történő impulzusokra odafigyelve érdemes a mindkét fél számára még „élvezetes” együtt „mozgást” végezni.

Emlékezzünk arra, hogy minden változik és minden egy folyamat része, és a „térben” végtelen mennyiségű újrakalibrálási lehetőség van.

Kérdés, mit szeretnél, és mit teszel érte a mostban?

Nem vásárolható!

18 Cikk: Személyes változás

Az igazi személyes változás sokkal mélyebb, mint pusztán pozitív gondolkodásra törekedni, hiszen ez egy alapvető változást, elmozdulást jelent a belső lényedben.

A valódi változás folyamata a belső természeteddel kezdődik.

A valódi átalakuláshoz nem kell új emberré válnod, „csak” emlékezned kell arra a csodálatos, korlátlan potenciálra, ami önmagadban már vagy. Ez azt jelenti, hogy figyelsz a gondolataidra és érzéseidre, energiának tekinted őket, ami áthalad rajtad, és felismered, hogy nem ezek határozzák meg, hogy ki vagy.

Eleinte zavarónak tűnhet ennek a folyamatnak a „nyomon követése”.
Amikor mély változás történik, valószínűleg sok belső káoszt vagy zavart fogsz érezni. Olyan, mintha aközött állnál, aki voltál, és akivé válsz. Ez egy félreérthető állapot, de önmagában mégis egy jó jel , ami azt jelenti, hogy a régi éned „feloldódik”, hogy helyet adjon az újnak.

El kell engedned a dolgokat, a ragaszkodást a „fixa ideáidhoz”.

Ahhoz, hogy az új lehetőségek valóban valósággá váljanak az életedben, meg kell szabadulnod attól, ami korlátoz. Ez azt jelenti, hogy el kell engedned a régi, kimerítő rutinokat, rossz szokásokat és korlátozó hiedelmeket. Ez a rész nehéz és ijesztő lehet, mert feladod azt, ami ismerős, még akkor is, ha fájdalmas. Olyan ez, mint egy hernyó, amely feloldódik a gubójában, hogy a pillangó előbújhasson a bábból a végén.

A világ összhangba kerül veled amint bátran, a félelem helyett, a növekedést választod, hiszen a külvilágod elkezd igazodni a belső állapotodhoz. Az erőforrások, a lehetőségek és a megfelelő emberek könnyen megjelennek. Ehhez választani kell a változást, fejest ugorva az ismeretlenbe.

A döntésed, és az azt követő cselekedeteid hatása nagyobb, mint gondolnád.
A személyes változásod mindenkire hatással van. A legfontosabb tanulság az, hogy a belső átalakulásod nem csak rólad szól. Azzal, hogy tudatosabb, egyre „jobb és jobb” önmagaddá válsz, automatikusan hozzájárulsz minden körülötted lévő fejlődéséhez, és segítesz a világ nagyobb problémáinak megoldásában, hiszen része, részei vagyunk a nagy egésznek.

Nem vásárolható!

19 Cikk: Hitrendszerek

Nem vásárolható!