Ma reggel tudatalattim úgy döntött, hogy meditációs témának a random fényképnézegetést választja, amelynek köszönhetően jól bele is nyomta lelki világom egy csodálatos feldolgozandó témába. (Gondoltam is, hogy mindenki másképp szereti a kihívásokat..)
A téma egy a fejemben létrejött fikció történet lett, s amely szerint: „Elfoglalták a helyem.”
Ez volt a legerősebb és egyben legf@sabb érzés, amelyet kiváltottak belőlem a képek.
A történet szerint volt egy szerető férj, gyerekek, család, minden és mindenki a helyén. Milyen szép, gondolná az ember a képeket nézegetve.. Kivéve, hogy az volt az érzésem, hogy elvették az én szerepem, helyem, s más éli helyettem ezt az életet.
Ennél a gondolatnál már rendesen hányingerem volt, s éreztem, hogy minden lefagy bennem. Megáll az idő, megáll az élet. Pedig csak egy gondolat volt, ugye?..
Na, mondtam magamban, szép kis „ásás” (a technika, amivel dolgozunk) ez itt..
Már most kiverte az összes biztosítékomat. De jó thétásként nem hagytam magam, s tovább néztem belső mozimban a történetet.
Szóval, kikerültem a belső körből, kívülről néztem elvesztettnek hitt idillem, ami csak a fejemben volt egy vágy, illúzió, áthallás egy másik idősávból, életből, ki mondaná meg.
De nem is ez a lényeg.
Szóval nézem a filmet, melyet nem én élek. S felteszem a kérdést, vajon miért nem ez az én életem?
A szívteres válasz: mert nem választottam a versengést, a győzködést, a bizonygatást, hanem a békét, a harmóniát és kiegyensúlyozottságot, az együtt teremtést választanám, választom szeretetben.
Közben néztem tovább az eredeti fikciós történetet, ahol idővel a családi idill szépen lassan széthullott darabjaira. Elcsúszott a kezdeti szeretet, harmónia, szerelem, gyermekáldás, nevelés és a minden is a férfi és a nő fel nem ismert traumáinak hétköznapi aknamunkáin.
Filmemben ezt csak kívülről néztem, a távolból, szomorú beletörődéssel.
Ekkor thétás aspektusom azt mondta hogy „stop, vágás”, és feltette a kérdéseket:
Mit tanítasz magadnak ezekkel a gondolatokkal, érzésekkel?
Melyik aspektusod kér figyelmet, jelen létet?
Mi az, ami a legjobban fáj?
Vagy amire „nincs mintád” jelenedben?
Hát kérem szépen a fájdalmas felismerés így szólt:
Nem tudom, milyen érzés egyszerre szeretve, harmóniában, egymásra odafigyeléssel, jelenléttel és békességben (ami nem egyenlő a kihívás-mentességgel) párkapcsolatban, családban élni.
Illetve csak a pusztításon, káoszon, harcon, versengésen, bántáson, függőségen és kiszolgáltatottságon, kirekesztésen, féltékenységen keresztül látom a fejlődés, átalakulás, változás lehetőségét..
Bónusz érzés: mert ha ez nem így zajlik, akkor kérem szépen, az már akár unalmas, kiszámítható is lehet.. S perverz módon jött a gondolat: „Az meg kinek kell?”
Na, ennél a felismerésnél már felhorkantottam, hogy ácsi, ebből "most elég"!
Egyből eszembe jutottak a fák, ahogy ők fejlődnek, nőnek, kibontakoznak, megküzdenek a természet kihívásaival, a viharokkal, a túl sok, túl kevés esővel, a kártevőkkel.. Ahogy támogatják, táplálják egész létezésükkel a mindent is, békésen. Vajon ők is unatkoznak?
Szerintem épp elég kihívással néznek szembe, hogy ilyen az „eszükbe” se jusson.
Persze, persze, nem vagyunk fák, s ők sem emberek, de jó tanítók, legalábbis számomra ők azok.
Összefoglalva a tanításokat ezen fikción keresztül az, hogy lehetséges, biztonságos és megengedett választani önmagunkat, a békét, a békés együtt létet, a teremtést, a harmóniát, a szeretetet, a szerelmet, a családot, a fejlődést, változást átalakulást anélkül, hogy az unalmon, a pusztításon, káoszon, harcon, versengésen, bántáson, függőségen, kiszolgáltatottságon, kirekesztésen és féltékenységen (ezen érzések, élethelyzetek teremtésén) keresztül férjek hozzá.
Szintén, és akár örökkön örökké tanítás a másik választásainak, tapasztalásainak, így szabad akaratának tiszteletben tartása anélkül, hogy úgy érzem, elvennék a helyem. Hiszen a végtelen lehetőségek mezőjében ott van egy olyan teremtés, ahol a megfelelő szereplőkkel egymást választva megteremtjük a lelkünkben élő csodás képet. Amen, vagy aho, vagy egyéb..
A ThétaHealing-ben letöltéseket használunk energetikai rendszerünk újra kalibrálására. Ez a fenti összefoglaló is ilyen letöltéseket tartalmaz. S aki kéri, mert érzi, hogy segítenének, annak „letanúsítom” a teremtői térből azokat.
Köszönöm, megtörtént, megtörtént, megtörtént.
